Ezen szervezetek legfontosabbjai a Borlovagrendek. Történetükről annyit érdemes tudni, hogy a középkorban a német és francia területeken jöttek létre először, Elzászban és Lotaringiában. Magyarországon az 1600-as években alakultak olyan céhek, melyekben szőlőmunkások tömörültek érdekvédelmük céljából. A Borlovagrendek reneszánsza Nyugat-Európában a 60-as, nálunk a 70-es években kezdődött. A Borrendek működésének célja nem csak a bor védelme, hanem a kulturált borfogyasztás elterjesztése is. Magyarország minden borvidékén megtalálhatjuk a vidék egyéni arculatát tükröző Borrendeket. Összetartozásukat díszruházat, embléma és zászló jelzi. Minden borrendnek van zászlós bora. Évente rendszeresen tartanak avatásokat, amikor a rend új tagokat választ az egyesületükbe.

A világ borrendjei 1964 óta a Bacchusi Borrendek Nemzetközi Szövetségébe tömörültek, melynek székhelye Párizsban található

A Balatonboglári Borlovagrend 1986-ban alakult meg. Neve a latin kifejezésből magyarra fordítva azt jelenti: „Jó a legjobbak között”. A Bonus Bonorum Borlovagrend díszöltözékét a Vígszínház jelmeztervezői tervezték; a lovagi talár vörös bársonyból készült, fekete- és aranyszegélyes. Emblémájukban egy 1736-ban készült bálványsajtó látható. A férfiak díszöltözékéhez egy fekete magyaros kalap is társul. A borrendben azonban a hölgyeknek jutott a főszerep. Ennek magyarázatát a lentebb leírt Emese legendáját elolvasva érthetjük meg.

A Borrend működésének célja tudatosítani az emberekben azt, hogy a bor nem azonos az alkohollal. Így az alkoholizmus elleni küzdelem egyetlen elfogadható eszközeként a kulturált borfogyasztás elterjesztése és a szőlőtermesztés, borkészítés hagyományainak továbbadása a következő nemzedékeknek.

A Bonos Bonorum zászlós bora a híres Boglári Muskotály, erre esketi fel a mintegy 40 állandó tag a próbán helytállt új borlovagokat. Az avatások közül a legnagyobb nyilvánosságnak örvendőnek a BB Boglári Szüreti Fesztivál szolgál helyszínéül.

A Balatonboglári Borlovagrend több mint 100 tagjából csak a legismertebbeket említve meg. 

Ismeretes, hogy a Balaton déli partja régóta Magyarország egyik virágzó szőlővidéke volt. A XVI. századi írásos dokumentumok ékesen bizonyítják ezt. Később a török birodalom terjeszkedése óriási károkat okozott a virágzó szőlő- és borkultúrában. A hódítók pusztító útjuk során falvakat, tanyákat fosztottak ki, lakóik egy részét lemészárolták. Egy nap Boglár falvát is a törökök támadása fenyegette. Közeledésük hírére a lakosság nagy része a tavat körülvevő mocsarakba menekült el. Kevesen maradtak csak otthon. Közöttük volt Emese, a falu egyik legszebb és legokosabb asszonya. Ő mindenképpen meg akarta menteni a falut és annak népét a dúlástól, fosztogatástól. A törököket meglepte az asszony bátorsága, szépsége és hősiessége. Még maguk a vezérek is arra kérték a pasát, hogy kegyelmezzen meg a falu népének. A pasa ráállt végül az alkura, de furcsa feltételt szabott kegyelme ellenében, mondván: „Ha a szép magyar hölgy képes arra, hogy felismerje faluja borát a többi között, amelyet számára felszolgálnak - úgy megkíméli a lakók életét.” Emese ezt tudva, titokban a töltögetőkhöz férkőzött és a muskotályos hordóból is töltetett. Abból a muskotályból, amelyet a falu környékén már régóta készítettek. Tudta, hogy a boglári muskotályt minden borok között felismeri. Azért, hogy a próbát a törökök még nehezebbé tegyék, a borok kóstolását Emesének bekötött szemmel kellett elvégeznie. Az asszony azonban így is könnyűszerrel kiválasztotta a finom zamatú, csodálatosan finom boglári muskotályt. A pasa busásan megjutalmazta őt és valóban megkegyelmezett a falu népének. Végül egy óriási szekér muskotály borral vonult el a sereg – a lakók nagy örömére. Volt nagy dínom-dánom ünneplés Bogláron a hősies Emese tiszteletére, megszabadulásuk örömére és – nem utolsó sorban – a boglári muskotály bor hatására.Ismeretes, hogy a Balaton déli partja régóta Magyarország egyik virágzó szőlővidéke volt. A XVI. századi írásos dokumentumok ékesen bizonyítják ezt. Később a török birodalom terjeszkedése óriási károkat okozott a virágzó szőlő- és borkultúrában. A hódítók pusztító útjuk során falvakat, tanyákat fosztottak ki, lakóik egy részét lemészárolták. Egy nap Boglár falvát is a törökök támadása fenyegette. Közeledésük hírére a lakosság nagy része a tavat körülvevő mocsarakba menekült el. Kevesen maradtak csak otthon.